Mennyi marad valójában a 100-ból?

Aki a fenti térképpel eljátszott, pár perc után feltűnt neki valami furcsa. A PPP nézetben Magyarország 6. hely az EU-ban. Az AIC nézetben pedig az utolsó, 72-es értékkel — megelőzve Bulgáriát (74), Észtországot (74), Lettországot (76). Ugyanarra az országra, ugyanarra az évre, ugyanabból az adatforrásból — hogy jön ki két ennyire eltérő történet?

A három kérdés, amire a három nézet válaszol

A három mutató nem versengő igazságok, hanem három különböző kérdésre ad választ. Érdemes mindegyiket érteni, mert a politikai viták rendszeresen azzal keverik össze az embereket, hogy az egyik kérdésre adott választ a másik kérdés válaszának tüntetik fel.

• Helyi nézet azt méri: „a 100 bruttómból mennyit tudok elfogyasztani a saját országomban, ha SZJA, TB és ÁFA is levonódik?" Ez az adott gazdaság belső mérlege, országok között nem összehasonlítható.
• PPP nézet azt méri: „a nettómból mennyi EU-átlagos kosarat tudok megvenni?" Ez a magánfogyasztási potenciált hasonlítja össze az árszinten keresztül.
• AIC nézet azt méri: „egy átlagpolgár ténylegesen mennyit fogyaszt — beleszámolva, amit az állam vesz számára (egészségügy, oktatás, tömegközlekedés)?" Ez az életszínvonal legátfogóbb mérőszáma az Eurostat eszköztárában.

Ha egy politikus „rekord vásárlóerő"-ről beszél, szinte mindig PPP-ről beszél. Ha egy közgazdasági kutató „életszínvonalról" beszél, szinte mindig AIC-ról. Ugyanaz a szó, két teljesen különböző szám.

Az AIC 72 a szomszédok tükrében

Az EU27 = 100 skálán Magyarország átlagpolgára annyi javat és szolgáltatást fogyaszt — beleértve az állam által finanszírozott szolgáltatásokat is — amennyi az EU-átlag 72%-a. Ennyi. Ez a legalacsonyabb érték az Unióban 2024-ben.

A számot önmagában nézni félrevezető. Kelet-Közép-Európa egésze felzárkózási pályán mozog, mióta a régió csatlakozott az EU-hoz. A kérdés nem az, hogy magasabb-e az AIC mint volt — hanem az, hogy másokhoz képest milyen ütemben emelkedik. Itt kezd csúnya lenni a kép.

Románia 2007-ben csatlakozott, 2013 körül még 50-es AIC-kal. Ma 88. Lengyelország 2004-ben csatlakozott velünk együtt, akkor 55 körül, ma 84. Szlovákia hasonló történet: 2004, ~60 → 2024, 78. Magyarország: 2004, ~62 → 2024, 72. Mi 10 pontot konvergáltunk 20 év alatt. Lengyelország 29-et. Románia 40+-t.

Az EU11 (posztszocialista tagállamok) 2004-es átlag AIC-ja 60 volt, 2024-re 80-ra emelkedett. Mi voltunk a 3. legjobb helyen a csoportban 2004-ben. 2023-ra az utolsó előtti helyre kerültünk — 2024-ben pedig a legutolsó EU-s helyre csúsztunk, először. Ez nem „felzárkózás lassabban", ez relatív visszacsúszás.

A „kényelmes" vs. „kényelmetlen" mutatók

A magyar kormányzati kommunikáció rutinszerűen azokra a mutatókra hivatkozik, amelyekben jól állunk, és kihagyja azokat, amelyekben nem. Ez nem orbánista specialitás — minden kormány ezt csinálja, világszerte, mindenkor. Az a kérdés, mit csinálj te ennek olvastán.

A gyakori „jó számok":

• Foglalkoztatási ráta — Magyarország az EU11 legjobbja 2010 óta a foglalkoztatás-növekedésben. Részben tény. De ennek jelentős hányadát a közmunka­program adta: csúcsán, 2015-2016-ban több mint 210 ezer közmunkás volt, ami a foglalkoztatási ráta mintegy 4-5 százalékpontja. Egy közmunkás statisztikailag foglalkoztatottnak számít, a minimálbér 76-88%-áért dolgozik, és az MTA KTI becslése szerint csak 11,6%-uk talál piaci munkahelyet utána. Dícséretes statisztika, kevésbé dícséretes valóság.
• Beruházási arány — a csoport 4. helyén. Tény.
• Reálbér-növekedés — a nominális bérek nőttek, infláció után is pozitív volt sokáig. Tény.
• PPP-alapú vásárlóerő — 6. hely az EU-ban a fenti térképen. Tény.

A gyakran kihagyott „kényelmetlen számok":

• AIC — utolsó hely az EU-ban, 2024-ben.
• ÁFA — a legmagasabb az EU-ban (27%), mélyen afölött, amit az átlag (21,9%) vagy a közvetlen versenytársak (CZ 21%, PL 23%, RO 21%) szednek.
• Konvergencia-sebesség — a régió leggyengébb üteme az AIC-ban.
• Kivándorlás — 2010 óta kb. 240 000 magyar költözött külföldre, amelynek 77%-a 40 év alatti.

Egyik sem cáfolja a másikat. Az, hogy HU erős foglalkoztatásban, konzisztens az AIC 72-vel: sok ember dolgozik — egy részük közmunkában, a piaci minimumbér alatt — és a munkájuk gyümölcsének aránytalanul nagy részét felszippantja az adórendszer és a magas fogyasztási árszint. Ez paradox módon magyarázza, miért nem húzza fel Magyarországot az AIC felé a kimagasló foglalkoztatottság: a közmunkás statisztikailag dolgozik, de az általa megtermelt érték nem emeli a háztartási fogyasztási szintet.

A 27%-os ÁFA és miért számít

Az EU legmagasabb ÁFA-kulcsa nem csak „5 ponttal több mint az átlag" — hanem strukturális döntés. A fogyasztási adó regresszív: egy minimálbéren élő család a jövedelme 90%-át elkölti, tehát tényleges adóterhe a bruttóján mérve majdnem 27%. Egy tehetős család a jövedelme 40%-át költi el, tehát tényleges ÁFA-terhe a bruttóján mérve kb. 11%. Ugyanaz a 27% elvonás, drasztikusan eltérő hatás.

Progresszív jövedelemadó esetén (ami Magyarországon nincs — flat 15% SZJA) az állam a terheket felfelé tolja. Magas ÁFA + flat SZJA kombináció = a rendszer lefelé toldja az elvonásokat. Ez nem ideológiai kérdés, hanem aritmetika. És egyike az okoknak, amiért az AIC a magyar átlagnál — aki rendszerint a medián alatt van — olyan alacsony.

A 60 tonna arany esete

2018-ban Magyarország aranytartaléka 3,1 tonna volt — egy 1989-es leépítés óta maradt szinten. Az MNB 2018-ban 31,5 tonnára emelte, 2021-ben 94,5-re, majd 2024-ben, az MNB alapításának 100. évfordulóján 110 tonnára. Ez mai piaci árakon kb. 11 milliárd USD értékű arany.

A szám a közbeszédben gyakran úgy kerül elő, mint a gazdaságpolitika sikerességének bizonyítéka. Nézzük meg, mit mond maga az MNB a vásárlás céljairól (2024-es sajtóközleményből): „a forint stabilitásához járul hozzá", „piaci bizalmat erősít", „biztonsági eszköz geopolitikai feszültségek idején". Sehol nem szerepel: „javítja az életszínvonalat", „növeli a nettó béreket", „jobb egészségügyet finanszíroz". Mert nem is erre való.

A regionális kontextus ezt még egyértelműbbé teszi. Lengyelország jegybanki aranytartaléka 2024 végén 448 tonna — négyszer akkora mint a miénk. Csak 2024-ben 90 tonnát vettek hozzá (a mi teljes 2024-es növekményünk 15,5 tonna volt). Csehország 2022 óta megháromszorozta a sajátját 50 tonnára. India, Törökország, Kína nagyságrendekkel nagyobb mennyiségeket vesz. Az aranyvásárlás régiós-globális trend, nem magyar különlegesség.

Az, hogy az MNB elkezdett aranyat venni, valószínűleg jó döntés volt — a 3,1 tonnás tartalék tényleg szokatlanul alacsony volt. De ez jegybanki stratégiai döntés, nem egy életszínvonal-politikai eredmény. Aki erre hivatkozva azt állítja, hogy „a kormány nagyszerű dolgot tett az országért", az két külön dolgot kever össze. Hasonló mintha valaki azt mondaná, „Magyarországon jó az élet, mert az MNB devizaswap-vonala bővült a Fed felé."

Hogyan olvass politikai gazdaságról szóló állításokat?

Íme öt kérdés, amit érdemes feltenni magadnak, bármelyik oldal bármelyik állítására:

1. „Ez melyik mutató?" Bruttó vagy nettó? Nominális vagy reál? PPP vagy árfolyamon? GDP vagy AIC vagy PPP-alapú vásárlóerő? Foglalkoztatás vagy munkában eltöltött órák? A mérték meghatározza a mondanivalót.
2. „Mihez képest?" Az abszolút számok értelmetlenek. Milyen régiós, milyen csoport, milyen korábbi időszakhoz képest? „Rekord" szó önmagában semmit nem mond — rekord-e a kontextusban is?
3. „Mi a trend?" Egy pillanatkép hazudik. Négy éve még javultunk gyorsabban, mint mások? Most lassabban? A pálya iránya mindig többet mond, mint az épp aktuális állapot.
4. „Mit hagyott ki?" Minden érvelés kiválaszt mutatókat és mellőz másokat. Keresd meg, mit nem mond — gyakran ott van a lényeg.
5. „Kauzáció vagy korreláció?" A kormány intézkedett X-et, és Y javult. Biztos, hogy az intézkedés miatt? Nem azért, mert a régió is javult? Nem azért, mert az EU-transzferek akkor érkeztek?

Zárszó — ne higgy a térképnek sem (és nekem se)

Az a térkép felül, a három nézettel és az AIC-adattal, Eurostat-adatokból készült. Az Eurostat is hibázhat, a módszertan is vitatható, bármelyik szám fordítható más kontextusban. A cél nem az volt, hogy én mondjam meg neked az „igazat" — hanem hogy kapj egy eszközt, amivel te magad tudsz méricskélni.

Amikor legközelebb valaki azt mondja „Magyarországon sosem éltünk ilyen jól" — kattints át az AIC nézetre. Amikor azt mondja „Magyarország szegényebb mint valaha" — kattints át a PPP nézetre. Amikor azt mondja „tettünk az országért 60 tonna arannyal" — kérdezd meg, hol voltak ugyanakkor a lengyelek 448 tonnával, miközben az AIC-ban 12 ponttal előttünk járnak.

A számok nem hazudnak. De nem is mondják meg a történetet. A történetet abból rakod össze, hogy melyik számot kérdezed, és minek a tükrében olvasod. Itt az eszköz ehhez. A többi a te dolgod.